Interjú Tuomas Holopainennel 2008 őszén

MTD: Helló srácok, itt vagyunk Tuomasszal a Nightwishből. Hogy vagy?

Tuomas: Jobban…

MTD: És Anette?

Tuomas: Valójában ő most elég rosszul. Sosem láttam őt ennyire kikészülve fizikailag és mentálisan is. De ebben a pillanatban is úton van Svédország felé, ahol egy kórházban majd gondoskodnak róla. A természet erőivel egyszerűen nem versenyezhetsz, ezek a dolgok egyszerűen megtörténnek, és Anette most tényleg komolyan beteg. Törölnünk kellett a legutóbbi koncertjeinket, ez volt most az egyetlen megoldás.

MTD: De rendbe fog jönni?

Tuomas: Minden bizonnyal meggyógyul. Tudod, ez most egy nagyon nehéz turné volt az elmúlt egy évben. Azt is hallottam, hogy különböző influenzajárványok keringenek most mindenfelé. Ez az egész betegség csak a semmiből jött, és Anette egyszerűen megszólalni sem tudott, hogy az éneklést ne is említsük. Ez volt az egyetlen megoldás. Mi próbáltuk talpra állítani, de nem lett jobban. Ezért döntöttünk úgy, hogy jobb, ha hagyjuk most ezeket a showkat.

MTD: A Dark Passion Play megjelenése után hogy érzed, a rajongóknak egy új generációja jelent meg, vonzott Anette új fanokat?

Tuomas: Igen, úgy látom. Persze, rengeteg a régi arc, klassz tudni, hogy nem felejtettek el minket. Természetesen vannak makacs Tarja-fanok, akik soha nem fognak már foglalkozni velünk, de rengeteg új rajongóval gyarapodtunk. És úgy tűnik, a Dark Passion Play eddig a legmagasabb példányszámban elkelt albumunk. A turnén pedig már több helyen jártunk, mint valaha is ezelőtt. Szóval jól alakulnak a dolgok.

MTD: A korábbi albumaitokat most újra kiadták. Ez valamilyen évforduló kapcsán történt?

Tuomas: Igen, most voltunk tízévesek. De ez a kiadó döntése volt, mindig új verziókat hoznak forgalomba, speciális kiadások, limitált kiadások, meg hasonló baromságok. Elég vegyes érzelmekkel viseltetek ezek iránt. Az egyik oldalról megértem a kiadót, az ő dolguk az, hogy pénzt csináljanak, hogy növeljék egy banda sikerét, hogy eladják az albumokat. De azt is megértem, hogy a fanokat ez idegesíti. Egy kicsit engem is. Igazából a mai zenei biznisz így működik. Már én sem tudok lépést tartani a megjelenésekkel. Néha csak bemegyek egy CD-üzletbe, és azt látom, hogy jé, itt egy új Nightwish album, egy különleges kiadás, amit sosem láttam azelőtt.

MTD: Mióta zenélni kezdtél a srácokkal, hogyan látod, mennyire változott a zeneipar?

Tuomas: Szerintem nagyjából ugyanolyan. De mi egészen szerencsések vagyunk, mert mindig miénk volt az utolsó szó, egyik lemezkiadó sem gyakorolt ránk soha, semmilyen nyomást. Sosem volt ránk erőltetett producerünk, mindig mindent úgy csináltunk, ahogyan akartunk. A kiadói biznisz változásáról nem igazán van mit mondanom. Az internet, a youtube persze furcsa dolgok. Többé semmit nem tehetsz meg úgy, hogy az a következő nap ne legyen fent a neten. Ez elég ijesztő gondolat. És különösen vigyázni kell egy új album megjelenésekor, hogy ne szivárogjanak ki a felvételek. Meg akarod tartani az album titokzatosságát a megjelenés napjáig, de manapság ez egyre nehezebb feladat.

MTD: Amikor felvesztek egy albumot, akkor egyszer csak arra kapjátok fel a fejeteket, hogy kiszivárgott az album, vagy már a felvételek közepette aggódtok emiatt?

Tuomas: Egy kicsit aggódunk. Ahogyan említettem, elkészítünk egy albumot, a számokat, és nem tudjuk megtartani az egész misztériumát. Egészben szeretnénk átadni a rajongóknak, hogy tessék, itt van, de manapság előre megjelennek dalrészletek. Akik pedig kapnak egy promóciós példányt, azok napokon belül feltöltik az egészet az internetre. A teljes album hetekkel a megjelenés előtt hallható, az egésznek elvész a varázsa. Ez az, ami engem a legjobban bánt.

MTD: Láttam az End of an Era DVD-t, nagyszerű kiadvány. Most a Dark Passion Play időszakában tervezitek, hogy megjelentettek egy új koncertfelvételt?

Tuomas: Gondoltunk rá, de most nem fogunk DVD-t kiadni. Az End of an Era 2006-ban jelent meg, csak 2 éve, és úgy érezzük, hogy egy kicsit több időnek kell eltelnie az új megjelenéséig. Szükségünk van még egy albumra, amin Anette énekel, mielőtt a következőt kiadnánk. Az End of an Era pedig egy igazán nagyon-nagyon jó felvétel. Gondolkodtunk azon is, hogy rögzítsünk egy koncertet nagyzenekarral és kórussal, és azt hiszem, ezt megvárjuk.

MTD: Ez a koncert Amerikában vagy Finnországban kerülne megrendezésre?

Tuomas: Azt hiszem, sem Amerikában, sem Finnországban. Néhány éve voltak olyan terveink, hogy Londonban legyen, de nem volt megfelelő időpont és nem jött össze. De ígérem, hogy ezt egyszer megvalósítjuk, ez a következő dolog, amit ennek a bandának meg kell csinálnia. Viszont amint mondtam, még el kell telni egy kis időnek, először kiadunk még egy albumot, amin Anette énekel.

MTD: Legutóbb az új album megjelenése után láttalak titeket élőben, Springfieldben, ahol 6 hónapra előre elkelt minden jegy. Hogyan látod, minden egyes kiadott albummal nő az amerikai közönség? Mi a különbség a kitartó amerikai rajongók, és a kitartó finn rajongók között? Egyáltalán, látsz különbséget?

Tuomas: Nem igazán látok különbséget, mert metalfanokról van szó, akik a világon mindenhol egészen hasonlóak. Úgy értem, sokszor megválaszoltam már ezt a kérdést, de mindig ugyanazt mondtam, a rajongók ugyanolyanok, mindenhol ugyanazt a szenvedélyt, ugyanazt a hűséget látom. Annyi különbség van, hogy minél délebbre mész, annál nagyobb a lelkesedés.

MTD: Igen, ezt láttam az End of an Erán, amikor Mexikóban vagy Chilében jártatok, a srácok egyszerűen megőrültek értetek!

Tuomas: Igen, ez így van. De akárhová is megyünk, legyen szó Finnországról, Németországról vagy Ausztráliáról, ugyanazt a szenvedélyt látom.

MTD: Van egy kérdés, amit minden bandának felteszek. A metalzenének ebben az ágazatában annyi különböző zenekar van, black-, szimfónikus- vagy akár keresztény metal. Te mit gondolsz, van-e helye Istennek a heavy metal színterén? Egyáltalán átfutott már valaha is az agyadon ez a kérdés?

Tuomas: Miért is ne? Nem látok semmi ellentmondást. Én magam is keresztény vagyok. Alapjában véve nem szoktam a Bibliát olvasgatni, de rengeteg tanításával egyetértek. Szerintem Istennek sokkal jobb a humorérzéke, mint ahogyan azt az emberek többsége gondolja. Igazából nem tudom, létezik-e, vagy sem, úgy értem, alapvetően szkeptikus vagyok, de minden lehetséges. Csak azt tudom, hogy a keresztény tanítások többségében hiszek, de a fundamentalizmus szerintem hátráltatja a világot. Az emberek mindig is háborúztak a vallás miatt, de én nem gondolom, hogy valóban a vallás volt a felelős ezért. Mindig a szent szövegek emberi értelmezései okozták ezeket a háborúkat. Sokféle vallás tanításait olvastam már, a buddhizmustól kezdve a hinduizmuson át a kereszténységig és az iszlámig, és rengeteg jó dolgot találtam bennük. Csak a szűklátókörű emberi elme értelmez mindent hibásan, ez a világ gondjainak az igazi oka. Nem a vallást kell hibáztatni, hanem az emberi természetet.

MTD: Szeretnél valaha is filmzenét szerezni? Esetleg próbáltál már valami hasonlót?

Tuomas: Még sosem írtam komplett filmzenét, mindössze egy betétdalt egy finn filmhez, de ha zenéről van szó, számomra a filmzenék jelentik a legek legjét. Minden bizonnyal imádnám ezt is kipróbálni valamikor a jövőben. Jelenleg viszont túlzottan nagymértékben folyik metal az ereimben, és szeretném, ha ez még így is maradna néhány évig, vagy talán életem hátralévő részében, nem tudom még. De a filmzeneírást tényleg mindenképpen ki szeretném egyszer próbálni.

MTD: Melyik volt az a banda, ami olyan hatással volt rád, hogy úgy érezted: igen, én ezt akarom csinálni életem hátralévő részében!

Tuomas: Mindenek felett egy bandát említenék, és ez a Metallica. 1992-1993-ban egy évet töltöttem Kansasben cserediákként. Abban az időben a legkeményebb, amit hallgattam a Queen volt, vagy Gary Moore, egyáltalán nem szerettem a metalt. Aztán a fogadócsaládom elvitt egy Metallica / Guns N’Roses koncertre.

MTD: Ilyen koncerten én is voltam Washingtonban.

Tuomas: Valóban? Tök jó!

MTD: Fantasztikus show volt!

Tuomas: Tényleg az volt. Kicsit romantikusan hangzik, de tényleg megváltoztatta az életemet, ez az egyetlen este. Tudod, igazából el sem akartam menni, úgy voltam vele, hogy nem is szeretem a heavy metalt, nem is szeretem a Guns N’ Rosest, de a családom mondta, hogy ne hagyjam ki, ez is egy új élmény lesz. Aztán a Metallica elkezdett játszani, emlékszek, a Harvester of Sorrow volt az első szám, és rögtön azt gondoltam, hogy oké, ez tényleg klassz! Az első ráadásszám pedig a One volt, pirotechnikával meg mindennel, és teljesen lenyűgözött. A következő héten megvettem az összes Metallica albumot, és azóta is metalfan vagyok. Tényleg ez az az egy banda, ami mindent megváltoztatott. Ezután megvásároltam a Megadeth, a Pantera és Ozzy Osbourne lemezeit is, és azóta is benne vagyok ebben az egészben.

MTD: Ha valaki forgatna egy filmet a Nightwishről, melyik színészt szeretnéd, hogy téged játsszon?

Tuomas: A mindenkori kedvenc színészem Morgan Freeman. Bár nem gondolom, hogy ő lenne a leginkább hozzám illő… Mégiscsak őt kell mondanom, mert számomra ő az abszolút elsőszámú színész.

MTD: Ha már szóba kerültek a filmek, egyáltalán semmilyen DVD-t nem akartok kiadni erről az albumról?

Tuomas: Nem, viszont úgy másfél hónap múlva megjelenik egy fotóalbum, ez lesz a következő hivatalos kiadványunk. 220 oldal, csak fotók a turnéról, de elég jól elmeséli a banda történetét, hogy milyen is turnézni. Bemutatja, hogy milyenek a show előtti pillanatok, vagy hogy mit csinálnak a technikusok. Olyan, mint egy regény, de csak képekkel. Igazán nagy hatással volt rám, amikor láthattam az első példányt, szóval érdemes lesz lecsekkolni. De nem hiszem, hogy ezenkívül bármi más megjelenne a következő album előtt.

MTD: Végül szeretnél mondani valamit a rajongóknak? Azoknak, akik régóta szeretnek, vagy akár azoknak, akik először látnak…?

Tuomas: Igen, lenne pár szavam. Az utóbbi 5 napban több megértést tapasztalhattam, mint valaha az életben. Azt hittem, hogy az emberek felháborodottak, esetleg dühösek lesznek, és nem fogják megérteni, hogy törölnünk kell négy showt. Knoxvilleben találkoztam olyanokkal, akik elmesélték, hogy 15 órát utaztak autóval, csak azért, hogy lássanak minket, és a törlésre csak annyit mondtak, hogy ’oké, megértjük, és örülünk, hogy láthatunk’, majd kértek egy autogramot. Egyetlen olyan személlyel sem találkoztam, aki totál kiábrándult vagy dühös lett volna. Szóval azt hiszem, ezen alkalommal kicsit alulértékeltem az emberi természetet. Szeretném mindenkinek megköszönni a megértést. Köszönöm!

MTD: Én pedig köszönöm az interjút, a Nightwish az egyik legnagyszerűbb banda, igazán le vagyunk nyűgözve tőletek!