Interjú Tuomas Holopainennel a 2005 május 26-i koncert előtt

Hogy írnád le a Nightwish zenéjét egy olyan embernek, aki még sosem hallotta ez előtt?
Szeretem a „nagyszabású” kifejezést használni. Tudod, nagyon sok mindent befed: klasszikus zene, filmzene, nagyon nehéz leírni, de számomra nagyon sokat jelent. A Nightwish valami grandiózusat csinál, a heavy metal keretein belül.

Tervezitek egy koncept album megvalósítását? Például a skandináv meséken, legendákon és mitológián alapuló kerettörténettel?
Ez az a kérdés, amit már rengetegszer kérdeztek tőlem. Nagyon jó lenne, de az a probléma számomra, hogy rengeteg ambícióm és tervem van, amiről írni szeretnék - és egyetlen témára koncentrálni két évig, amíg csináljuk az albumot… Hát bele se merek gondolni. Minden elképzelhető, de nem hinném, hogy létrehoznánk.

Itt Magyarországon különösen szeretjük a finn dalaitokat. Mit jelentenek számodra a finn szövegeid és miért nem írsz többet az anyanyelveden? Gondoltál már egy olyan albumra, ami teljes egészében finnül van?
Ez az, amire számtalanszor gondoltam, de valamilyen oknál fogva számomra sokkal könnyebb írni és kifejezni az érzelmeimet, gondolataimat angolul. A nyelv maga sokkalta kifejezőbb. A finn nyelv nagyon furcsa, és nagyon könnyen komikussá válik, ha nem fejezi ki magát helyesen az ember. Szóval eddig csináltunk két dalt finnül, amiknek nagyon jó fogadtatása lett, szóval talán a jövőben elképzelhető.

A finnek általában szeretik a motorsportokat, és nagyon jók benne. Ki a kedvenc versenyződ? Szoktál járni versenyekre?
Nem, ez igazán nem az én stílusom. Szoktam nézni a Forma 1-et, amikor van időm, de nincs kedvencem.

Akkor valami más sport?
Szeretem a finn baseballt, a jéghokit különösen, és a tenisz egy régi nagy kedvencem, mert gyerekkoromban sokat játszottam, szóval azt figyelmesen követem.

Mennyit alszol általában? Úgy értem főleg alkotási időszakban, rohanva vagy nyugodtan írsz? Tudsz úgy zenét / szöveget írni, hogy eldöntöd, hogy na most leülsz mondjuk másfél órára, és alkotsz? Szóval előre tervezed a dalokat, vagy csak úgy jönnek? Használsz pszichedelikus drogokat?
Neeem, az alkohol és a cigaretta elég nekem - soha nem éltem drogokkal. Pénz- és időpazarlás. *elneveti magát* De múlt éjjel csak másfél órát aludtam… Amikor turnézol, nem engedheted meg magadnak hogy sokat aludj, holnap reggel 4 órakor útra kell kelnünk ismét. Így tehát amikor otthon vagyok, akkor alszom rengeteget: 8 vagy 9 órát, valahogy így. De a dalszerzés-dologhoz… A reggel a legjobb időpont számomra, hogy alkossak. Lehet hogy furán hangzik, de tudod, felkelsz, frissnek érzed magad… De ez nem is az idő és hely függvénye. Az inspiráció bármikor jöhet: iszod a kávéd, Donald kacsát olvasol, vagy a turnébuszban… És hiszek abban, hogy ha leülsz, órákat, napokat dolgozol keményen, akkor annak meglesz az eredménye. Kemény munka ez.

Tarja azt mondta egy interjúban, hogy csak egy igen csekély hányadát használja a hangjának. Felmerült a lehetősége, hogy egyszer megvillantsa a hangja teljes terjedelmét? Láthatunk valamikor itt Magyarországon egy Tarja Turunen szóló estet, vagy egy Tuomas Holopainen zongora estet?
Nem zongorista vagyok, hanem billentyűs. Nagyon nagy különbség. Nem tudok sokat mondani Tarja szóló terveiről, őt kéne megkérdezned. Nem tudom, én csak a magam nevében beszélhetek. Nincs szükségem szóló karrier-építgetésre, mert minden zenei ambícióm és perverzióm ki tudom élni a Nightwish keretein belül. Semmi szükség erre jelenleg.

Terveztek turnét egy klasszikus nagyzenekarral, hogy később felhasználva az anyagot készítsetek egy élő DVD-felvételt? Meg kéne látogatnotok minket is természetesen!
Ez az, amiről körülbelül öt éve beszélünk, és majdnem megtörtént ennek az évnek a végén, de a probléma az volt, hogy nem találtunk megfelelő alkalmat hogy ezt megcsinálhassuk. Egyszer biztos megcsináljuk, ebben biztos vagyok, de ehhez egy nagyon jó hely kell. Tudod, egy öreg opera terem, vagy régi kastély, vagy valami ilyesmi. Sajnos egy normál alkalommal ezt nem tudjuk megcsinálni. A hangzásnak tökéletesnek kell lennie. Megpróbáltuk a Royal Albert Hallban, Londonban, de az összes lehetséges alkalom le van fixálva 2006 végéig, szóval két év múlváig, így ezt egyelőre elnapoltuk.

Az Istenben való hit gyakran megjelenik a szövegeidben. Milyen szerepet játszik az életedben és a többi csapattagéban? Ha fontos szerepe van, hogy egyeztethető össze egy metal zenész életmódjával?
Ismét, csak a magam nevében nyilatkozhatok, mert nem ismerem a többiek hozzáállását, de én magamat inkább „szellemi” embernek nevezném, nem vallásosnak. Lutheránus keresztény vagyok, de nem követem a lutheránus egyház összes dogmáját, azonban van egy pár jó tanítás a kereszténységben - például amit a legjobbnak tartok az az hogy úgy viselkedj az emberekkel, hogy elvárod hogy veled viselkedjenek. Szóval sok jó dolog van ebben, de az, ahogy az emberek interpretálják a vallást, mint olyat, az homlokegyenest más, mint ami az alapja az egésznek. Szóval nem a vallásokat kéne okolni, hanem az embereket, akik olvassák a dogmákat. Hiszek valamiben, de nem tudom igazán, mi az. Talán a keresztény Isten, vagy Gaia, Gaia anya, de igazán hiszem, hogy van valami, amiről nem tudunk, és én még mindig keresem.

Kinek az ötlete volt feldolgozni a High Hopes-ot a Pink Floydtól?
Úgy emlékszem, eredetileg az én ötletem volt pár éve, hiszen ez egy elképesztően nagyszerű dal, és a szövege is olyan, amilyet én is írtam volna, de akkoriban csak átugrottuk, olyan okok miatt, amikre már nem emlékszem. De most, amikor kerestünk egy új „cover dalt” a Symphony of Destruction után, Jukka bekiabálta, „Mi lenne, ha a High Hopes lenne?” - szóval megpróbáltuk. Erős volt a gyanúm, hogy rosszul sül el, mert ez a dal úgy tökéletes, ahogy az albumon van… De amikor először játszottuk élőben, a közönségtől nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, ami nagyon sok önbizalmat adott, és most így jól érezzük magunkat.

Miért van az egyik billentyűd bedöntve?
Csak egyszerűbb így játszani. Tudod, amikor a csuklód így hajlítod (felfelé hajlítja), az kényelmetlen, de amikor így tartod (szimplán egyenesen tartja, lefelé tartva a karjait), akkor az… hogy is mondjam, kényelmesebb. És jól is néz ki. *elneveti magát*

Hogy tudtatok találkozni Mr. Two-Hawks-szal? Hogy volt az egész „Creek Mary’s Blood” lerendezve?
Akartam egy dalt csinálni az amerikai indián kultúráról, és ez semmi sem lett volna, ha nem lett volna egy anyanyelvi indiánunk, aki ezt előadja. Szóval, a sztori hogy hogy léptem kapcsolatba Mr. Two-Hawks-szal, nagyon unalmas, mert csak „google.com”, „anyanyelvi amerikai zenészek”, és így kaptam meg a kapcsolat lehetőségét, az e-mail címét Mr. Two-Hawks-nak. Írtam neki egy e-mailt, hogy finn metal banda vagyunk, egy dalt csinálunk az amerikai indián kultúráról, lenne-e kedves idejönni, fuvolázni, kántálni meg ilyesmi, és a következő napon válaszolt, hogy hajlandó megcsinálni, de először hallania kell a dalt. Így elküldtük neki a demo felvételt, ami nagyon tetszett neki. Csak ezért Finnországba repült öt napra, a felvétel maga csupán három órát vett igénybe részéről. Nagyon jó barátok lettünk, még mindig tartjuk a kapcsolatot.

Tarja azt mondta egy interjúban, hogy ha lehetősége lenne, újra felvenné az „Oceanborn” dalait. Lesz erre lehetőség a jövőben?
Nem… Azt hiszem, ez egyfajta álszenteskedés lenne számomra. Mert, hogy is mondjam, az „Oceanborn” egyfajta kultusz-album, nagyon sok embernek ez az igazi, kizárólagos és egyetlen Nightwish album, és ezzel egyet is tudok érteni, mert ennek az albumnak van egy nagyon különleges „aurája”. Egy darab hangjegyet nem változtatnék meg benne. Tarja meg egyébként sem elégedett soha a hangjával és a produkciójával, szóval nem hiszem hogy ebben a tekintetben kéne adnunk a véleményére. *elneveti magát*

A „Once” a filmzenék magasságaiban szárnyal. Ez egy koncept volt, vagy számíthatunk hasonlóra a következő albumok esetében? Lesz DVD-audio kiadás a következő albumokból?
Elnézést?… Nem értettem az utolsó részt.

Lesz DVD-audio kiadás a következő albumokból? Úgy értem, a következő albumoknál… Nagyon szeretjük ezeket a DVD-audio kiadásokat, például a Creek Mary’s Blood vagy Ghost Love Score nagyzenekari változatát…
Egész biztos vagyok benne, hogy ez meg fog ismétlődni, nagy valószínűséggel ugyanaz a zenekar fog segíteni, csak egy nagyobb kórussal. Nincs okunk arra, hogy visszalépjünk egy szinttel. Szóval valószínűleg igen.

Kérlek, mondd el minden albumról a véleményed tömören.
Az első album egy nagyon jó erőfeszítés egy jó debütáláshoz. Tudod, olyan ártatlan az egész, olyan gyermeki, amit nagyon szeretek, az elkészítése igen szegényes, nem tudom meghallgatni a dalokat, amiben próbálok énekelni… De ez egy jó erőfeszítés. Az „Oceanborn” az áttörő album, ez az ahol megtaláltuk a stílust, amit csinálni szeretnénk, még mindig egy nagyon jó korong. A „Wishmaster” semmi újat nem hozott az „Oceanborn”-hoz képest, csak új dalok, jobb minőségben. A „Century Child”-on nagyot léptünk, ez volt az, ahol elhagytuk a hagyományos power metal elemeket, sokkal inkább film zenésre csináltuk meg, akkoriban igencsak mélyponton voltam, ez a legreménytelenebb és sötétebb album amit eddig csináltunk, különösen a szövegeiben… Nem látod az alagút végén a fényt, ha meghallgatod… És a „Once”, egy tanulási folyamat eredménye, és azé is, hogy a csapat immár 8 éve együtt van, magában foglalja mind az előző négy albumot, amiket csináltunk, és minden kétséget kizáróan a legjobb erőfeszítés eddig.

Köszönöm szépen az interjút.
Köszönöm.