November 27-én a Petőfi Csarnokban mutatta be szólólemezének anyagát Tarja Turunen, a finn Nightwish egykori énekesnője. Az operában is járatos Tarja 2005-ben távozott a csapatból, meglehetősen viharos körülmények között: a zenekar tagjai nyílt levélben tudatták vele, hogy már nem akarnak vele zenélni.

A csapat azóta új énekest talált Anette Olzon személyében, és új albumuk pozitív visszhangot kapott. Persze Tarját sem kell félteni, és egy tavalyi karácsonyi korong után idén novemberre elkészült első stúdiólemeze, a My Winterstorm is.

Az énekesnővel a budapesti koncert másnapján találkoztunk egy külvárosi hotelben. Már a háttérben feltűnően jól szórakozó stáb is megért volna egy misét: Doug Wimbish basszeros (Living Colour) mellett ott volt Tarja férje és menedzsere, Marcelo Cabuli is, aki sokak szerint fontos szerepet játszott a díva távozásában a Nightwishből.

Az énekesnőként meglehetősen hűvös és színpadias Tarja magánemberként inkább közvetlennek és vidámnak tűnt a rövid beszélgetés során.

- A budapesti koncert a turné második állomása volt. Hogy sikerült a fellépés?

- Boldog vagyok, mert nagyon jól! Több emberrel is beszélgettem a koncert után, és jó volt hallani a pozitív visszajelzéseket. Mindannyian nagyon felszabadultan éreztük magunkat, bár tény, hogy a bandának még össze kell szoknia. Mindenesetre szívesen jövök vissza máskor is!

- Miért csak Warm Up (bemelegítő) turnénak hívjátok?

- Mivel új projektről van szó, csak szép nyugodtan akarom kezdeni a koncertezést, ráadásul a lemez is csak pár hete jelent meg. A bemelegítő koncertek alapján könnyebb lesz eldönteni, hogy milyen legyen a nagyszabású turné jövőre.

- Hogy érzed, mennyire változott a közönséged?

- Ami meglepő, hogy egyre több idősebb rajongót látok. Régebben inkább a fiatalokat vonzotta a koncert.

- Inkább arra gondoltam, hogy a Nightwish rajongók hogyan állnak a szólóprojekthez?

- Természetesen mindenkinek megvan róla a maga véleménye. Van, aki továbbra is szereti a Nightwisht, de én már nem érdeklem. Vannak, akik miattam hallgatták a zenekart, és vannak olyanok is, akiknek egyaránt tetszik a szólóprojektem, és az új Nightwish is.

Nem hiszem, hogy a kettőnek versenyeznie kellene egymással, mert itt a zene a lényeg. Szerencsésnek érzem magam, mert nem kellett megismételnem ugyanazt, amit a Nightwishben csináltam.

A saját lemezem teljesen más. Nagyon személyes korong, ami az én világomat, az én ízlésemet tükrözi. Azt hiszem, a rajongók érzik ezt a jelenlétet, és ez számukra is egy teljesen más élményt jelent.

- Hogy jellemeznéd a korongot?

- Talán a legfontosabb, hogy az egész olyan, mint egy filmzene. A kezdetektől fogva ez volt az alapötletem. Már most tudom, hogy a jövőben még inkább ebben az irányba fogok fejlődni. Másfelől nem nagyon lehet kategorizálni az albumot, mert nagyon széles skálán mozognak a dalok: vannak szimfonikus szerzemények, de zúzósabbak is, és ez az ellentét határozza meg a lemezt.

A hangulata elég komor, mégis atmoszférikus.

- Szerinted akkor sikerült zeneileg megújulnod?

- Mivel sokkal nagyobb a szerepem, mint a Nightwishben volt, ezért a mozgásterem is nagyobb. Ez persze kihívást is jelentett.

- Az albumra felkerült egy feldolgozás is, Alice Cooper Poison című klasszikusa. Miért pont ez?

- (nevet) A véletlen műve volt! Mindig nehezen választom ki a feldolgozásokat, és mindenkitől próbáltam tanácsot kérni. Próbáltam visszagondolni arra is, hogy miket hallgattam fiatalon.

Egyszer egész nap utaznom kellett, és a finn rádióadón, amit hallgattam, ötször is lement ez a dal. Hirtelen azon kaptam magam, hogy azon agyalok vezetés közben, hogyan tudnám áthangszerelni a Poisont, és így el is dőlt a dolog.

- A korong másik érdekessége a lemezt bevezető I Walk Alone, amit Mozart Requiemje ihletett.

- Igazából ez egy olyan dal, amit más szerzők írtak nekem még tavaly. Amikor elküldték nekem az alapokat, egyből beleszerettem az ötletbe, hogy a Requiem basszusszólamára építenek.

Azért is volt ideális választás, mert a szövegben megtaláltam az egész album koncepcióját, ezért lett My Winterstorm.

- Az I Walk Alone (egyedül megyek) dalcím mennyire beszédes?

- Arra gondolsz, hogy ez a kiválásomra utal? Sokan kérdezik ezt tőlem, de nincs erről szó. Inkább a My Winterstorm cím üzenetértékű, ami rólam és a rajongóimról szól, akik a viharban is kitartottak mellettem.

- Szerinted miért dominálnak a metalban a skandináv előadók?

- Mi vagyunk a metal reménységei! (nevet) Nálunk a metal mindenütt ott van, hiszen erős támogatást kap a médiától. Mindenki szereti.

Fontos szerepe van a környezetnek, hiszen az embereknek nagy élettere van, és nem kell elvonulniuk, ha nyugalomra van szükségük. Emiatt kevésbé vagyunk nyitottak, ha a gondolatainkról vagy érzelmeinkről van szó, viszont a fémzene révén mégis ki tudjuk fejezni őket.